Csak �llt �s nem �rtett semmit. Ujjaival olyan er�sen kapaszkodott a kiv�gz�st�l elv�laszt� dr�tker�t�sbe, hogy belefeh�redtek az ujjai.
„Meghal? Kiv�gzik? Az nem lehet…”
Tekintet�vel a f�rfi tekintet�be kapaszkodott.
”Itt kell �t tartanom!”
A szem�vel pr�b�lta benne tartani a lelket, pedig akkor m�r mindketten tudt�k, hogy nincs es�ly. A h�h�r arc�n perverz vigyor jelent meg.
- Sagara Souzou! – ki�ltotta ki a nevet �s v�gig nyalt ajkain, mintha �nyenc falatot k�stolna. A kisfi� megr�m�lt. A kapit�nyt n�zte, �s a kisfi�nak fel sem t�nt, hogy esni kezdett az es�. Tal�n…
Sagara szik�r alakja megg�rnyedt, arca beesett.
- Kapit�ny! – ki�ltotta, a r�csnak d�lt. Pedig nem tudja �tszak�tani. Gyerek m�g…
A h�h�r felemelte a b�rdj�t. Egyszer� �ton�ll�nak j�r� b�ntet�ssel, lefejez�ssel vette el a f�rfi �let�t.
- Vesszen az �rul�! – ki�ltott fel diadalittasan.
Sanosuke m�g n�zte a halott szemp�rt. H�zta, hogy maradjon, csak a lelke maradjon…
De a kapit�ny nem n�zett r� vissza. M�r soha t�bb� nem n�z r� vissza… Csak erre eml�kezett abb�l a napr�l. �s a v�rre.
Tal�n esett is.
A kisfi� h�tat ford�tott, menek�lt. El a t�megt�l, messze a f�nytelen szemp�rt�l, a megcs�f�tott ap�t�l.
”Apa.”
Nem v�r szerint, csak l�lekben. De az �pp el�g volt. T�bbet tett �rte, mint az igazi apja…
Sanosuke s�rt. Test�t r�zta a zokog�s, k�nnye keveredett az es�cseppekkel �s a kosszal, ami az arc�t bor�totta.
Lehunyta a szem�t, de csak a hal�lt l�tta. Nem volt k�pes tov�bb menni. M�g soha nem f�jt neki ennyire semmi. A fizikai f�jdalom semmi volt ahhoz k�pest, amit akkor �rzett. A gy�l�lett�l g�rcsber�ndult a gyomra, a tork�t marta a f�jdalom. Akkor minden f�jt. M�g az �let is.

- J� napot! Miben seg�thetek? – Kedves arc� n� volt, egyszer� s�t�t kimon�t viselt. Egy asztal m�g�tt �lt.
- Az �j t�rv�ny �rtelm�ben vezet�knevet szeretn�k. – Magas f�rfi volt, vagy ink�bb csak fi�. Komoly arca megviseltnek, szeme �rettnek t�nt.
- �rtem. Mi legyen az?
- Sagara Sanosuke.
A n� r�n�zett, s mintha felismerte volna benne az egykori kapit�ny �rny�k�t. Mikor a f�rfi kil�pett a hivatal ajtaj�n a n� m�g sok�ig n�zte a h�t�n l�v� feliratot.
”Gonosz.”
A hivatalnok eml�kezett arra a napra. Esett. Esett �s sok j� ember �lete egy�tt hullott al� az es�cseppekkel.