1868 m�rcius�ban szakadatlanul esett. Az udvaron �ll� egyetlen cseresznyefa k�kadtan igyekezett hirdetni az �j �vszakot, de a sz�l �ltal let�pett szirmok a s�rba hullva mindent jelk�peztek, csak a rem�nyt nem.

- Sagara Souzou! – harsant a rideg ki�lt�s, �s egy magas, fiatal f�rfi �llt el�, l�ncai cs�r�gtek, haja csapzott, ruh�ja pecs�tes, szakadt. Tart�sa m�gis szil�rd volt, l�pte szil�rd, arca nyugodt.

Mintha nem a kiv�gz�sre k�sz�lne. Mintha nem az utols� percei peregn�nek le egy gig�szi homok�r�n.

Mosolygott, mikor let�rdelt h�h�ra el�tt, �s mosolygott, mikor az felemelte a kardot.

Mert � megl�tta az el�tte s�rba hull� szirmokban a tavaszt, �s a rem�nyt…